Lindab, EPD-vel a környezetért

Az elmúlt 50 évben folyamatosan fejlődött a természeti tőke használatával kapcsolatos közgazdaságtani elmélet, s részben a gyakorlat is. Ennek a hátterében az a felismerés áll, hogy a népesség növekedése, a megnövekedett fogyasztás és azt ezt lehetővé tevő technológiai fejlődés miatt már nem tartható az a korábbi megközelítés, hogy a természeti javak büntetlenül és korlátozás nélkül fogyaszthatóak, hiszen a fogyasztás mennyisége elenyésző a rendelkezésre álló erőforráshoz képest (Bartus 2020)[1]. A természeti javak fogyasztásának nagyságrendje összemérhetővé vált a rendelkezésre álló természeti tökével, számos területen a használat túllépi a természetes megújulási képességet, illetve kimeríti az elérhető készleteket[2]. Ennek következménye, hogy napjainkra egyes területeken a természeti javak elérhetősége korlátozza a termelést, illetve túlhasználatuk olyan társadalmi és gazdasági hatásokkal járnak, amelyek erősen negatív hatással vannak mind az életminőségre, mind pedig a termelési viszonyokra.

A természeti javak használatának számos területe van. A talán 3 legfontosabb terület – bár egy nagy komplexitású rendszerben az egyes területek és azok hatásai összefüggéseket mutatnak:

Antropogén terület foglalás

A népesség bővülése, a szükséges javak előállítása miatt egyre több területet használunk, veszünk el a természettől. Ennek következtében az ökoszisztémák számára rendelkezésre álló terület rohamosan csökken.

Anyaghasználat

A javak előállítása során az elérhető természeti erőforrásokat – és az elérhetőség lehetősége a technológia fejlődésével bővül (pl. palagáz)- kitermeljük, átalakítjuk és termékké, szennyezéssé és hulladékká alakítjuk át.

Kibocsátások

Az emberi beavatkozások, elsősorban a kibocsátások hatására az éghajlati viszonyok - beleértve a tengeri áramlatokat, a szél és hőmérsékleti viszonyokat stb. átalakulnak, megváltoznak.

Egy épület számos módon hat a környezetére, gondoljunk csak a tájképi hatásra,  a természettől elvett területre, az építés során keletkező zaj, por, közlekedési stb. hatásokra, a beépített építőanyagok előállításához kapcsolódó környezet 'használatára', az épületek üzemeltetése során felmerülő természeti erőforrás használatokra és kibocsátásokra, majd végül az életciklus végén az épület elbontásához kapcsolódó hatásokra.

 

Egy építőanyag gyártó több területen is közreműködhet az adott épület környezet használatának alakulásában, jó esetben annak csökkentésében. A gyártott építőanyagok jellegétől függően eltérő az egyes területeken elérhető hatás, Azonban bármelyik területről is beszélünk a környezetvédelmi termék nyilatkozatok (EPD) az 1. ábra (Mannheim)[1] szerinti bontásban megmutatják a hatásokat. Mondhatnánk azt is, hogy egy termék karbon lábnyom számítás, vagy egy életciklus elemzés elegendő, fölösleges az EPD. Kétségtelen, hogy mindhárom számítási mód szabványosított, ugyanakkor csak az EPD rendelkezik harmadik fél általi hitelesítéssel, amely jelentősen megnöveli az adatok megbízhatóságát. Márpedig egy beruházónak megbízható, egymással összehasonlítható adatokra van szüksége annak érdekében, hogy az egyes építőanyagok környezethasználatáról pontos képe legyen, s ennek alapján is tudjon megalapozott döntést hozni a beépítésre kerülő épértési anyagok kiválasztása során.

1.ábra Az MSZ EN 15804 alapján

Az építőipari termékek előállításához kapcsolódó környezethasználat

Bármely építőipari termék, amely beépül egy épületbe, hozza magával azt a környezethasználatot, amelyet az életciklus megközelítés alapján az előállításával jár. A gyártók a gondosan kiválasztott és folyamatosan fejlesztendő beszállítói kapcsolatokon keresztül (erre jó példa pl. az SSAB és a Lindab közötti együttműködés a fossil free acélok területén), saját technológiájuk „zöldítésével”, energiafelhasználásuk csökkentésével, a szállítási utak optimalizálásával tudnak tenni azért, hogy a termék előállításhoz kapcsolódó környezethasználat mértékét csökkenteni tudják. Az EPD a termék szakaszhoz tartozó értékei pontosan bemutatják a beruházó számára, hogy az adott építőipari termék kiválasztásával mekkora környezethasználatot épít be az épületbe. Megjegyezendő, hogy az új épületek energiahatékonyságának növekedésével – legalábbis az ÜHG gázok kibocsátásának területén – csökken az épület használatából eredő környezeti terhelés aránya, s növekszik a beépített anyagokból származó terhelés aránya.

Az építési folyamat

Az építési folyamat környezeti hatásainak esetében könnyen mondhatnánk azt, hogy az építőanyag gyártónak ehhez nem sok köze van, ez a kivitelezőn múlik. Kétségtelenül van igazság ebben a gondolatban. Ugyanakkor a gyártó határozott szerepe van az ütemezett szállításban, a termék olyan tervezésében, amely megkönnyíti annak beépíthetőségét és így gyorsítja az építési folyamatot. Ezzel mindenképpen hozzá tud járulni a kivitelezési folyamat környezeti hatásainak csökkentéséhez.

Az épület működtetése

Egy épület életciklusának leghosszabb szakaszáról beszélünk. Nem lebecsülve a karbantartási munkák és cserék jelentőségét a legnagyobb környezeti hatás az épület energia és víz felhasználása. Éppen ezért nagyon sokszor a természeti erőforrások használatát ebben a fázisban a klímaváltozást talán legjobban befolyásoló, szén-dioxid egyenértékre átszámolt üvegházhatású gáz kibocsátásra szűkítik le, Az építőanyag gyártók termékeik tervezése során jelentősen tudják befolyásolni ezt az értéket. Az élettartamon túl elegendő pl. a hőszigetelési rendszerekre gondolni. De számos, kevésbé nyilvánvaló példa is van. Pl. egy légtechnikai rendszer esetében a légtömörség jelentős mértékben befolyásolja az üzemeltetéshez szükséges energia mennyiséget (a légkezelő kiválasztást nem is említve). Egy 'C' (ATC3) légtömörségű rendszerhez képest egy 'A' (ATC5) légtömörségű rendszer ventilátorának energiafelhasználása közel 30%-kal nagyobb.

Az életciklus vége

Egy épület elbontása, a bontási anyagok kezelése mindig jelentős feladat. Az építőanyag gyártók anyagválasztása jelentős mértékben befolyásolja az elbontásra kerülő épülete anyagainak újrahasznosíthatóságt. Ugyan az 50 éves ciklus vége még messze van, s nagyon jelentős műszaki, technológia fejlődés várható az újrahasznosítási technológiák területén, az a mai tudásunk alapján is jól látható, hogy pl. az acélból készült termékek újrahasznosítási potenciálja az egyik legnagyobb.

 

#EPD #KörnyezetvédelmiTerméknyilatkozat #Lindabafenntarthatóságért

Szerző: Tunkli Gábor  / Lindab Kft.

Források:

[1] Bartus Gábor Fenntartható pályán? A társadalmi-ökológiai fenntarthatóság állapota és trendjei  (In.: Társadalmi Riport 2020, szerk.: Kolosi Tamás, Szelényi Iván, Tóth István György, Budapest)

[2] Steffen az al (2015): Planetary boundaries: Guiding human development on a changing plane. Science, 2015. február 13; Vol. 347, Issue 6223;

[3] dr. Mannheim Viktória (2022) LCA oktatási anyag, Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar